HTML

oldalvonal

A pálya széléről minden jobban látszik, kivülről mindenki szakértő.

Friss topikok

Linkblog

Abede a legendás center

2009.11.12. 10:00 Futó Lada

 

Az öreg H.Kovács szomorúan ballagott, gyűrött zöld zakója alól ki-ki villant a fehér atlétatrikó. Sóhajtva ment el a plázák és toronyépületek árnyékában,majd megállt egy kínai ruhabolt előtt.
- Keres valamit ? – szólította meg egy segítőkész járókelő.
- Itt kérem egy szentély volt. A 8888-as italbolt. Nem is akárkik jártak ide . Egyszer kérem magát Braunmüllert a legendás csatárt is meghívtam itt egy fröccsre.
- Hát az nem most lehetett.
- Nem… - sóhajtott H.Kovács. – Régen volt. Abban az évben,mikor a Fradi jégkorongcsapata leigazolta Abedét a megállíthatatlan kongói játékost.
- Kongói jégkorongozó? Na persze.
- Látom nem hisz nekem. Pedig ő volt ám csak az igazi center! Az úgy történt., hogy a csapatot cserbenhagyta a támogató. Nem volt pénz, még a játékosok is elmentek a csapattól. Abban az évben még hideg vízre sem tellett, hogy fellocsolják a salakos kispályát,és azon csúszkáljanak. A csapat is albérletben játszott,és egy fúzió folytán FTC-Zalaszentgöröngyös néven játszott. Hát kérem ezekben a vészterhes időkben egyszer csak kopogtatott a vezetőség ajtaján Müller Géza a játékos-ügynökök gyöngye. Ez kérem egyszer eladta egy mérkőzés előtt a CSZKA Moszkva kezdő ötösét egy Tibeti csapatnak, ahol akkor rakták még csak le a jégpálya alapkövét.
- Müller ! Elnézte az ajtót. Sem pénzünk, sem játékosunk nem maradt – köszöntötte Branovits ,az akkori elnök.
- Se nem viszek, se nem hoztam.
- Akkor még rosszabb, mert még kávéval sem tudom megkínálni.
- Nos ez nem feltétlen előny, de legfeljebb legközelebb majd kettőt iszok – legyintett az ügynökök gyöngye derűsen, majd könnyedén egy fotelba heveredett.
- Foglaljon helyet.
- Köszönöm. Hát kérem, olyan hírem van amitől maga is le fog ülni. A Ferencváros idén megnyeri a bajnokságot.
- Ez remek hír, nálam jobban senki nem örülne ennek. De higgye el hízelgéssel itt nem megy semmire. Mint mondottam, sem játékosunk, sem pénzünk. A múlt héten is a szertáros Lajos bácsit kellett nevezni, annyira kevesen vagyunk.
- Nos, én mégis biztos vagyok benne, hogy a Ferencváros lesz a bajnok.
- Ez esetben kérem, maradjon nyugodtan ülve,míg az orvos megérkezik.
- Ugyan –ugyan. Mondja Branovits úr. Tudja maga merre van kongó?
- Hogyne kérem. Itt mögöttem – mutatott az üres páncélszekrényre.
- Ugyan dehogy. Kongó az egy ország, Afrika közepén. Hát kérem, én onnan olyan játékosokat tudnék hozni, amivel a csapat megnyerné a bajnokságot. Erősek, atlétikusak,gyorsak. Minden képességük megvan ami a korszerű jégkorongban elengedhetetlen.
- Korcsolyázni is tudnak? – hitetlenkedett Branovits.
- Nos …hát itt volna a bökkenő. Afrikában se hó, se jég.
- Drága! Müller. Mivel a jégkorongot – mint neve is jelzi jégen játsszák, - így elengedhetetlen, hogy az illető játékos tudjon korcsolyázni.
- Ehhh..badarság. Egy kicsikét emelünk a jég hőfokán, kicsit kásásítjuk,és máris úgy masíroznak rajta , mint egy hadsereg. Az ellenfél meg korcsolyázzon, ahogy tud.
- De nincs pénzünk. Sajnos fizetni sem tudunk.
- Sebaj. Ha bajnokok lesznek, hipp-hopp elkapkodják őket, és megtérül a befektetésem, enyém lesz a vételár, önöké a bajnoki cím.
 
 
 
-         És leigazolták őket végül?
-         Mi az hogy! Abban az évben a Ferencváros hazai pályán verhetetlen volt. A center, Abede a saját készítésű bambusz ütőjével a kapusok félelmetes réme volt. Mokola a kemény harcok és bodicsekek mestere. Azt híresztelték, hogy a nagyapja még kannibál volt, így nem volt az a bekk aki szembe mert volna szállni vele. Mondanom sem kell, a Ferencváros ebben az évben olyan simán jutott a bajnoki döntőbe mint a pinty.
-         És bajnok lett?
-         Sajnos nem – hajtotta le a fejét H.Kovács.
-         De hisz most mondta,hogy nem volt ellenfelük a mezőnyben.
-         Nem is . De sajnos a nagy érdeklődés miatt a bajnoki döntő utolsó mérkőzése kiszorult a kisstadionból, és egyenesen a Duna jegén rendezték a parlament előtt. Az ellenfél az ősi rivális Újpest csapata volt. Persze itt nem volt olyan egyszerű kontrollálni a pályát, így két harmad után döntetlen volt az állás. Az utolsó harmad előtt Müller érkezett és elkezdett tüzet rakni a hazai kispad mögött. Sajnos kicsit túlzásba vitte, és a jég nagyon elvékonyodott. Abede épp egy hatalmas lövéshez készülődött, bal lábával dobbantott a jégen szokása szerint,mire az beszakadt,és a jeges Duna elsodorta a kiváló játékost. A többiek persze rontásról, és nagy szellemekről kezdtek beszélni, és nem folytatták a játékot. A szurkolók persze tomboltak és bosszúból a tenyerükben melegített kétforintosokat dobáltak a jégre.
-         ÉS mi lett a vége?
-         Hát..abban az évben az újpest nyerte a bajnokságot, de a bedobált kétforintosokból a Fradi leigazolta a kor két legkiválóbb kanadai játékosát,és a következő szezonban újra harcban volt a bajnoki címért.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://oldalvonal.blog.hu/api/trackback/id/tr131519673

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása